Szőrös és gonosz

bemutatkozik a szimpatikus művészlelkű depis

2009. augusztus 22. - RaszP.

sorozat, majd folyt. köv.

tehát:

4 éve rájöttem, hogy nem vagyok jó úgy, ahogy voltam. de tudni kell a lelked megerőszakolni.
2 éve először tudtam olyan lenni, amilyennek mindig is éreztem magam.
1 éve kilazult az első lap a kártyavárból. hullanak a dámák.

az elmúlt egy évben pedig felnőttem, megértettem és elfogadtam Márai szomorú valóságát, Rejtő szórakoztatva mutatta meg milyen férfinek lenni, Kundera új nézőpontot adott, Nietzschét még mindig nem bírtam végigolvasni.

Cseh Tamás megmutatta egy előző kor arcát és elgondolkodtatott, a Muzsikás együttes megértette velem a népzene szépségét és igazságát, a saját gitárom pedig türelemre tanított.

a barátaim jók voltak, de nem elég szigorúak. szeretem őket, mert egyiknek nagy a szíve, a másikkal nem érzem hiábavalónak a vitát. a harmadik mellettem volt, amikor magányos voltam és átölelt.

de a barátok elárulnak vagy éppen te sérted meg őket büszkeségükben. a szívek pedig összetörnek pont úgy, mint azokban a szomorú dalokban. ez az élet rendje és ezt elfogadni nehéz.

azért én büszkén állok, egyenesen, sokat nevetek, szórakozok, de őszülök.

A bejegyzés trackback címe:

https://degec.blog.hu/api/trackback/id/tr731329163

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.