Kenyér és só a wikipédiáról:

A kenyér és só az élet örökkévalóságának és folytonosságának szimbólumai. Sok népnél szokás kenyérrel és sóval köszönteni a vendéget. Aki kenyeret és sót ajándékoz valakinek, az óvni akarja a másik embert a szerencsétlenségtől és a gonosz betegségektől.

Magyarországon a kenyér mint a család jólétét, bőségét, termékenységét szimbolizáló és biztosító alapvető táplálék, általában valaminek a kezdetekor kap szerepet, amikor jellemző a jövőbeli célok mágikus biztosítása. Elterjedt népszokás az új házba vitt kenyér és só, amely a háziak jólétét biztosítja vagy azt szimbolizálja.

Az esküvő után az ifjú párt kenyérrel és sóval kínálják, amiből mindketten esznek egy-egy falatot annak jeléül, hogy együtt osztoznak az élet javain és mindig legyen bőven mit enniük és ne hiányozzon házasságuk napjaiból az élet sója sem.

A Mindenszenteket követő hajnalon a halottak napjára ébredünk. Sok helyen hagyomány ilyenkor, hogy a halottak hazalátogatnak és ezért sok helyen megterítenek nekik, kenyérrel, sóval és vízzel várják őket.

mint írtam érdekelnek az ilyen szokásféleségek. de mennyire működik ez még a jelenben? kicsit nehezen látom azt, hogy kenyeret és sót viszek barátoméknak, ha beköltöznek a zalbiba. igazából a mai ember nem tud mit kezdeni az ilyen rituálékkal, szimbólumokkal. kiveszett ez az életből.

kicsit a köszönéshez tudnám hasonlítani. nem kell kezétcsókolomot köszönni a nőknek, sőt még köszönni sem kell. vagy nem kell szép jó estét kívánni. lehet elböfögni egy jóstét is, magunk elé meredve. meg lehet mosolyogni is, biccenteni...stb. ezek sem kötelezőek, de a mindennapi rituáléink része és a legtöbbünknek jól esik.