az első résztől magam alá csináltam. én ilyet akartam mindig is olvasni, egy igazi negatív hős, setét titkokkal és egy elmozdult világgal.

második kötet eleje még jó. kevés szerző meri megcsonkítani a karakterét. de ami utána jön, az már egy natúr kalandregény és szar. az író megszerette a karakterét és ezzel meg is ölte a lényegét.

azért a 7. kötet végén, több ezer oldal után valami tömény férfierő ahogy Roland elsorolja azok nevét, akik miatta, érte haltak meg. a vége pedig méltó az első kötethez.