kiskorunkban már a legkisebb eséstől is sírva fakadunk. aztán kitolódik a fájdalomküszöb, de azért még felszisszenünk. amikor két hete belevágtam a kezembe, fel se tűnt, hogy meg sem nyikkantam. csak néztem, aztán a tenyeremben tartottam a vért, amíg odaértem a mosdókagylóhoz. leültem a kádra, vizet engettem rá és néztem. több, mint két hete és még mindig gyógyul, szép mély vágás volt.

mostanában így vagyok.