Szőrös és gonosz

trú story

2009. október 09. - RaszP.

ja, tényleg vége.

sok félreértést szült ez mindig is. hogy lehet valaki egész ember, ha közben napról napra le kell győzni a démonait. pedig semmiért sem kell magyarázkodnom.

a mostani tapasztalatok, gondolatok megmaradnak egyedül nekem. most már csak ez méltó hozzám. kérdezgetni nem kell, lásd feljebb: semmiért sem kell magyarázkodnom.

jszp szintén meghal, nem kár érte.

 

én igaz maradok, történjen bármi is és ez az egyetlen egy dolog, ami számít.

hat csöcs

hülyén alakulnak itthon a dolgok. magyarnak lenni nem menő, másnak lenni az. amerikában kirakják a zászlót itthon már a címerre is egy a reakció: mit magyarkodsz.

 

amúgy nincs kedvem ügyesbajos dolgokkal foglalkozni. szoctám, mosógép (kézzelmosás nempara, centrifuga hiánya: az), satöbbi. utálom és húzom is őket. magammal akarok foglalkozni.

jön két hét qpa, szétcsúszás, aztán pihenés.

 

 

életrevalóság

nagy problémája a mai világnak, hogy egyre kevesebb a talpraesett, az életrevaló. amikor meg rájönnek erre, akkor nagy bociszemekkel néznek.

ha támogatod őket, mert valamiért megint azt hiszed, hogy ez olyan emberséges: a nyakadba akarnak akaszkodni. nem értik, hogy csak azt mondom lehet változni, nem azt, hogy segíteni is fogok (segítés egyenlő helyettük intézek dolgokat, haha).

ha elküldöd őket a halál faszára: meglepődnek, hogy miért.

tru story.

magyar földre magyar CHE-t

ha már kommentek között felmerült, lehet lopni fantasztikus ötleteim, mert ilyen pólókat vennék is. az alap ugye RákóCHE az mtklub.hu-ról, valahogy eszembejutott széchenyi istvánt olvasva, hogy jéé ott a CHE. azóta elszabadult a pokol.

tehát:

  • SzéCHEnyi István
  • CHEh Tamás
  • CHEngey Dénes
  • RákóCHE

ha van valakinek még ötlete ne kíméljen. pluszpont ha valaki megcsinálja róluk a stenciles verziót. 

megverték szegényt, jaj

 

találtam egy emberi mintapéldányt, nem szeretem az ilyeneket. nem feltétlenül igaz rá mind, amit írok, de legalább jó kis összefoglaló egy régi témáról.

kezdve talán ott, hogy fogalma sincs mi az a nacionalizmus, de mélyen elítéli, mert az ROSSZ. megírta a népszabi, gondolom. legalábbis szerinte az a nacionalizmus, hogy az adott nép el akarja foglalni a bolygót és ki akarja írtani a többi népet. komolyan. wikipédia a barátunk, ajánlott szócikkek: nacionalizmus, sovinizmus, patriotizmus. pluszpont: máshol hivatkozgat olyanra, hogy ne higyjünk az előítéleteknek, nézzünk utána ennek annak.

folytatódik ott, hogy ő leszbikus és feminista. szvsz tipikus példája annak, amikor valaki olyan ronda, hogy inkább kikiáltja magát leszbikusnak és feministának, mert egyszerűbb, mint igényesnek lenni, hát még mint pasit fogni. ja és persze ettől különleges lesz.

ahogy különleges lesz attól is, hogy diagnosztizálja magát asperger-szindrómával is. vagy később hála a wikipédiának hitelesen tudja felvenni egy aspergeres szokásait. 

gyorstalpaló: az asperger-szindróma az autizmus legenyhébb formája. alapvetően sok tünete nincs, de azok jól megjátszhatóak. antiszociális viselkedés (társaság kerülése), szemkontaktus hiánya, értelmetlen rutinok követése , empátia hiánya...stb.

amiért nagyok sokan szeretik az az, hogy jó pár művészemberke "szenved" ilyenben. ergo, ha aspergerük van, ők is művészek lesznek.

és itt jön be a fél-egy éve felfedezett új kedvenc pszichológiai fogalmam, ami megint rendkívül cinikus és kiábrándító: a Forer-hatás.

Forer-hatás szerint egy egyén nagy valószínűséggel bármely felületes, részletekbe nem bocsátkozó személyiség-jellemzést pontosnak, magára illőnek fog találni, ha azt a meggyőződést keltik benne, hogy az kifejezetten az ő számára készült.

az ember mindig keres valami támpontot saját magáról, hogy ő milyen. jó azt hinni, hogy mi különlegesek vagyunk valamilyen szempontból, mi nem vagyunk átlagosak.

az író, a jelenlévők és az olvasók kivételek, perszepersze.

a setét torony

az első résztől magam alá csináltam. én ilyet akartam mindig is olvasni, egy igazi negatív hős, setét titkokkal és egy elmozdult világgal.

második kötet eleje még jó. kevés szerző meri megcsonkítani a karakterét. de ami utána jön, az már egy natúr kalandregény és szar. az író megszerette a karakterét és ezzel meg is ölte a lényegét.

azért a 7. kötet végén, több ezer oldal után valami tömény férfierő ahogy Roland elsorolja azok nevét, akik miatta, érte haltak meg. a vége pedig méltó az első kötethez.


mi volt előbb: a tojás vagy a buzi?

homlokára van írva az embernek, hogy meleg? nem, nincs. konzervatív vagyok, ami a hálószobában történik az általában ott is marad (barátok próbáljanak meg nem röhögni). úriember nem beszél ilyen témákról, mert minek? ha a valaki a kukit szereti, hát istenem: az nekem nem fáj.

tehát kiköthetjük, hogy nincs senkinek a homlokára írva, hogy mit művel a hálószobában. következésképp nehéz diszkriminációról beszélni.

ha pedig a homlokára van írva, akkor az bizony röhejes és szánalmas. ott sem azzal van a gond, hogy mit csinál, hanem a stílussal.

sport

pár napja azt álmodtam, hogy tele van a testem férgekkel. mostanában nem ébredek fel a rémálmokból se.

kiskoromban valahogy kimaradt mindenféle sportféleség. voltam pár alkalmat úszni, de nem volt nehéz megúszni (HAHA) a többi edzést. amúgy a mai napig nem vagyok mélyvízbiztos.

aztán majdnem mentem néptáncolni, de abból se lett semmi. nem lettem túlszocializálva. ok vagy okozat.

híztam három kilót, hiúság mindenekelőtt, úgyhogy ha minden jól megy elkezdek valamit sportolni komolyabban.

néha azért kíváncsi lennék ki a halál fasza olvas.

em-/szimpátia

lehet, hogy úgy tűnik, hogy nem sajnálom az embereket, pedig sajnálnám csak meguntam. nincs igazán erőm arra, hogy megszánjak valakit, hogy együttérezzek. ki tudom és ki is fogom zárni ezt az érzést, mert fölösleges rossz. emiatt persze máris kiestem az egészséges ember definíciójából, de hát ha még ez lenne a legnagyobb defektem.

cinikus vagyok, jah. meg közönséges, meg...

HÁH.

bemutatkozik a szimpatikus művészlelkű depis

sorozat, majd folyt. köv.

tehát:

4 éve rájöttem, hogy nem vagyok jó úgy, ahogy voltam. de tudni kell a lelked megerőszakolni.
2 éve először tudtam olyan lenni, amilyennek mindig is éreztem magam.
1 éve kilazult az első lap a kártyavárból. hullanak a dámák.

az elmúlt egy évben pedig felnőttem, megértettem és elfogadtam Márai szomorú valóságát, Rejtő szórakoztatva mutatta meg milyen férfinek lenni, Kundera új nézőpontot adott, Nietzschét még mindig nem bírtam végigolvasni.

Cseh Tamás megmutatta egy előző kor arcát és elgondolkodtatott, a Muzsikás együttes megértette velem a népzene szépségét és igazságát, a saját gitárom pedig türelemre tanított.

a barátaim jók voltak, de nem elég szigorúak. szeretem őket, mert egyiknek nagy a szíve, a másikkal nem érzem hiábavalónak a vitát. a harmadik mellettem volt, amikor magányos voltam és átölelt.

de a barátok elárulnak vagy éppen te sérted meg őket büszkeségükben. a szívek pedig összetörnek pont úgy, mint azokban a szomorú dalokban. ez az élet rendje és ezt elfogadni nehéz.

azért én büszkén állok, egyenesen, sokat nevetek, szórakozok, de őszülök.

gróf széchenyi istván, pisztolyát porozza

Kenyér és só a wikipédiáról:

A kenyér és só az élet örökkévalóságának és folytonosságának szimbólumai. Sok népnél szokás kenyérrel és sóval köszönteni a vendéget. Aki kenyeret és sót ajándékoz valakinek, az óvni akarja a másik embert a szerencsétlenségtől és a gonosz betegségektől.

Magyarországon a kenyér mint a család jólétét, bőségét, termékenységét szimbolizáló és biztosító alapvető táplálék, általában valaminek a kezdetekor kap szerepet, amikor jellemző a jövőbeli célok mágikus biztosítása. Elterjedt népszokás az új házba vitt kenyér és só, amely a háziak jólétét biztosítja vagy azt szimbolizálja.

Az esküvő után az ifjú párt kenyérrel és sóval kínálják, amiből mindketten esznek egy-egy falatot annak jeléül, hogy együtt osztoznak az élet javain és mindig legyen bőven mit enniük és ne hiányozzon házasságuk napjaiból az élet sója sem.

A Mindenszenteket követő hajnalon a halottak napjára ébredünk. Sok helyen hagyomány ilyenkor, hogy a halottak hazalátogatnak és ezért sok helyen megterítenek nekik, kenyérrel, sóval és vízzel várják őket.

mint írtam érdekelnek az ilyen szokásféleségek. de mennyire működik ez még a jelenben? kicsit nehezen látom azt, hogy kenyeret és sót viszek barátoméknak, ha beköltöznek a zalbiba. igazából a mai ember nem tud mit kezdeni az ilyen rituálékkal, szimbólumokkal. kiveszett ez az életből.

kicsit a köszönéshez tudnám hasonlítani. nem kell kezétcsókolomot köszönni a nőknek, sőt még köszönni sem kell. vagy nem kell szép jó estét kívánni. lehet elböfögni egy jóstét is, magunk elé meredve. meg lehet mosolyogni is, biccenteni...stb. ezek sem kötelezőek, de a mindennapi rituáléink része és a legtöbbünknek jól esik.

Eszembe jutottál

Elveszett pénz és eltévesztett,
Rosszkor kiejtett szó, a nem talált kulcsok,
Eszembe jutottál.

Botlás a járdán, hazugság,
Idétlen képek és az eső,
Amikor futni kell mert bassza meg
Nem hoztam magammal kabátot.
Eszembe jutottál.

Papírra írt, aztán kihúzott
Szavakban is ott van a baj, hogy
Eszembe jutottál.

Na és az éjjel, amikor fölkelnék,
De a takaró súlyos, nem enged,
Minden félbetörik,
És arra ébredni, hogy álmomban nevettem,
És nem emlékezni, hogy miért is nevettem,
Eszembe jutottál.

Esőkabát nélkül esőben
Megázni és káromkodni,
Bassza meg ez maradt belőled.
A tévesztések, járdai botlások,
Elveszett kulcsok, esőbeli futások,
Hogy megint nem hoztam
Magammal kabátot,
Eszembe jutottál.

Elveszett pénzem vagy, elvesztett kulcsom vagy,
Rosszkor kiejtett és sértő rossz szavam vagy.
Valami helyett most
Már megint, már megint
Eszembe jutottál.

Egy óriás kezében játék,
Ez vagyok én, hajlít és tördel,
Szétszakít, játszik.
Szétszakít, játszik.

 

.

A szexusról és a szomorúságról

A dolgok alján van a szexus. Talán a kristályok életében is. De minden nemiség szomorú.
Úgy nézni a testek dolgát, mint egy ítéletet. Csak a gyöngédség emberi. A szenvedély embertelen és reménytelen.
De az ítélet, mely minden elevent szenvedélyre ítélt, könyörtelen. Vágy és kielégülés között épül az eleven világ, oly embertelen akarattal, ahogy a fáraók építtették meztelen tömegekkel a piramisokat.
Mit remélsz, szegény, meztelen rabszolga, mikor a kéj szöges ostora csattog a hátadon? Boldogságot? Kielégülést? A világ épületét építed, véred és ondód kötõanyagával, kényszermunkát végzel. Csak a tapintat és a gyöngédség tudja pillanatokra feledtetni a nemiség kegyetlen rabságának szomorú kényszerét.